Firenzei napló: három nap a Pitti Uomo-n

David Kopal, alias Tuxedo Snob egy divatrajongó, a szépség és az inspiráció csodálója és a firenzei Pitti Uomo divatshow rendszeres látogatója. Idén sem hagyhatta ki, mi pedig kihasználtuk ezt az alkamlat, és megkértük, hogy számoljon be a divatshow-ról és meglátásairól. Tartsanak hát velük egy rövid utazásra a napsütéses Firenzébe!

A Pitti Uomo az egyik legfontosabb férfidivat-fesztivál, amely hagyományosan az olaszországi Firenze központjában kerül megrendezésre. Ez a toszkán gyöngyszem, gazdag történelmével és építészeti gyöngyszemeivel tökéletes helyszín egy ilyen rendezvény számára, ahol a világ minden tájáról összegyűlnek a férfidivat szerelmesei, s a várásrnak ráadásul a Fortezza da Basso középkori erődítmény ad otthont.

Miért?

A Pitti Uomo évente kétszer kerül megrendezésre, és elsősorban üzleti esemény, ahol a kiskereskedők a következő szezonra vásárolnak termékeket úgy a világhírű, mint a kisebb ruházati márkáktól. Nekem személy szerint azonban a Pitti valami másról szól - a nemzetközi közösségről. Én azért megyek oda, hogy találkozzak régi barátaimmal és új embereket ismerjek meg, akikkel osztozom a szép dolgok iránti szenvedélyben. Lefogadom, arra számított, hogy az öltözködés iránti szenvedélyemről fogok írni, nem igaz?

Az igazság az, hogy számomra az öltözködés a világ felfogásának csupán egy része. Kétségtelenül a leginkább látványosabb része. A központi része azonban a dolgok szépsége, legyen szó öltönyről, egy óráról, egy szivarról vagy egy épületről. A Pittiben sok olyan emberrel találkozom, akik ugyanígy éreznek. Ezért a beszélgetéseink nem csak az öltözködés körül forognak, hanem általában a dolgok körül, s erre sajnos a mi posztmodern, fast-fashion, digitalizált világunkban nem sok lehetőség akad. Ehhez hasonló baráti találkozások valósulnak meg  Firenze utcáin, a Fortezza da Bassóban és a fesztivál egész hetét átívelő partikon. 

Előkészületek

Mielőtt elmegyek a Pitti Uomóra, először ki kell találnom, milyen outfitet fogok viselni a vásár négy napja alatt. Ezúttal ez egy kicsit bonyolultabb volt, mert a Pitti előtti hétvégét Milánóban, a következő hétvégét pedig Biellában, a textil-kiskirályságban töltöttem.

Mivel a poggyászomban korlátozott volt a hely, ezt a szempontot kellőképpen figyelembe kellett vennem. Egy magamfajta rajongó számára mindez azt jelenti, hogy minden napra két outfitra van szükségem - egy nappalira és egy estire. Megpróbáltam megtudakolni a légitársaságtól, hogy felvihetem-e a repülőre a teljes ruhatáramat, de ez sajnos nem jött össze, így Michal Trnkal, a The Owners munkatársa segítségét vettem igénybe, akinek felettébb hálás vagyok a türelméért. 

Érkezés

Bár maga a vásár nyitónapja kedden volt, számomra a Pitti hétfő este kezdődött, amikor a The Sartorial Club, a szabás-varrás rajongóinak nemzetközi klubbja, megtartotta a hagyományos gálaestjét a Grand Hotel Baglioni tetején, amelynek teraszáról csodálatos kilátás nyílik Firenzére, s az egyedülálló Duomo kupolára. Itt régi ismerősökkel futottam össze, valamint további érdekes emberrel ismerkedtem meg, akikkel a Pitti folyamán még talákozok.

Az idei gála témája az "Olasz nyári kerti parti" volt. Nekem, személy szerint a nyár az élénk színeket jelenti, leginkább a fehéret, ezért választottam egy csíkos fehér-rózsaszín szeersucker kabátot, egy fehér inget, amit egy laza, fehér, magas derekú nadrággal párosítottam. Hogy még érdekesebbé tegyem az outfitet, kontrasztos kiegészítőket választottam.

By Alexandru Leteanu 

Az első nap

A Pitti első napján gyönyörű 24 fok van, ami nagyon kellemes hőmérséklet a júniusi Firenzében. Számomra ez azt jelenti, hogy olyasmit is megengedhetek magamnak, amit a nyári Pittiben addig el sem tudtam volna képzelni, vagyis, hogy napközben nyakkendőt viseljek. Folyamatosan a tavalyi 35 fokos forróság jut eszembe, amikor öltönyben kint lenni elég nagy kihívás volt.

Barna nyári kabátot, világos nadrágot, jellegzetes kék csíkos inget és nyakkendőt veszek fel, és elindulok a kávézóba, ahol találkozom a haverokkkal. Egy tipikus olasz reggeli után, amely croissantból, gyümölcsléből és eszpresszóból áll, elindulunk a vásárba. Útközben rengeteg elegánsan öltözött ember mellett haladunk el. Ilyet egyszerűen nem látni sehol máshol a mai dressed-down világban.

Az első dolog, ami feltűnik a Pittiben, az a fekete labdákkal teli medence. Sokan nem tudják megállni, hogy ne ugorjanak bele. Utólag azt kívánom, bárcsak ne tettem volna. A szabadtéri vásártéren sétálva több ismerős arccal találkozom, és beszélgetésbe elegyedem velük. A Pittiben gyakran talál valakit, aki le akarja fényképezni. Lehet, hogy egyesek számára furcsán hangzik, de a fényképezés része a vásárnak. Rengeteg újságíró, blogger és férfiruha influencer van a Pittiben, és ők mindannyian rengeteg képet készítenek, így gyakran előfordul, hogy valaki éppen Önt akarja lefotózni. Ez két dolgot jelenthet - vagy stílusosan van felöltözve, vagy túlzásba vitte a dolgot, és úgy néz ki, mint valaki egy furcsa jelmezben. Én igyekszem az első lehetőségnek megfelelni. Ugyanakkor mégis szeretnék egy kicsit kitűnni a tömegből, ami a Pittiben egy kicsit nagyobb kihívást jelent. Őszintén szólva, ha az ember Budapest központjában szeretne stílusosan kinézni, az nem olyan bonyolult, de a Pittiben, ahol nagy a verseny, mindig többet kell nyújtani, ugyanakkor nem szabad túlzásokba esni.

By Alexandru Leteanu 

Ezután baráti ebéd következik Firenze egyik bájos utcácskájában, majd váratlanul változik a terv, mert egy ismerősöm közli velem, hogy megnézné egy Louis nevű tajvani szabó bemutatóját, akivel történetesen a hétfői partin találkoztam. Taxiba szállunk, és Firenze másik végébe (vagyis a folyó túlsó partjára) megyünk. A rögtönzött műteremben a szabóval leméretem magam, hogy a jövőben könnyebb legyen öltönyt rendelnem. Egy ideig nézegetem a zakóit és vizsgálgatom a részleteket, különösen a kézzel készítetteket, és sikerül meggyőznöm mindenkit, hogy tényleg értek hozzá. Ez a másik nagyszerű dolog a Pittiben. A nagy márkák mellett rengeteg szabó is jelen van a világ minden tájáról, és lehetőség van megismerni a munkájukat, és akár egy jövőbeli együttműködéseket összehozni.

A nap hátralévő része gyorsan eltelik és visszamegyek a szobámba, hogy felkészüljek az estére. A Pitti társadalmilag megterhelő, így az esti program előtt legalább egy óra pihenésre van szükségem. Valamily rejtélyes módon sikerül eljutnom (más Pitti-rajongókkal együtt) egy túrára a toszkán dombok között található híres Antica Macelleria Cecchini étterembe. Az oda vezető buszút másfél órát vesz igénybe az esőben. Maga a legendás séf, Dario Cecchini fogad minket, akit a Chef's Table című dokumentumfilmből ismerhetnek. Hét ízletes húsétel következik.

A második nap

Másnap ismét kellemes a hőmérséklet, ezért nyakkendőt veszek fel. Ma krémszínű kabáttal és türkizkék nadrággal párosítom, és elindulok. Ezúttal azonban nem a Pittibe tartok, hanem az ellenkező irányba, ahol a The Accessible Magazine első számának bemutató partija zajlik. Az eseményt a Piazza della Signoria egyik gyönyörű palotájában tartják, amelyből gyönyörű kilátás nyílik a csodálatos Palazzo Vecchiora.

Néhány szót váltok a haverokkal és a magazin készítőivel. Egy ideig csodálom a palota belsejét, majd visszamegyek a Pittibe, ahol beszélgetek Timothyval, egy kanadai szabóval, akivel egy évvel ezelőtt találkoztam ugyanitt. Timothy gyakran véleményez luxusmárkás kabátokat az Instagram-fiókján és értékeli a kivitelezésük színvonalát. Együtt elindulunk az árusok soraiba, ahol Timothy szenvedélyesen magyarázza nekem, hogy szerinte mely kabátok képviselik az igazi minőséget. Miközben szivarozunk, hirtelen beborul fölöttünk az ég, és elkezd esni az eső. Akkor még nem aggódok, mivel estig még bőven van idő. Két óra múlva azonban az eső felerősödik és nincs más választásom, mint a lakás felé venni az irányt, mivel két partin és egy Black Tie vacsorán kell részt vennem. Leveszem hát a nyakkendőmet, majd a zakómat, imádkozom, hogy a bőr talpú loafer cipőm megbocsássa amit épp készülök elkövetni ellene, és elindulok a felhőszakadásba. Rendkívül gyors sétával 10 perc alatt elázva érek a szobámba. 

Mivel egy Black Tie vacsora vár rám, a klasszikus fekete szmokingomat veszem fel, és mivel szeretem feldobni a Black Tie öltözékemet, a klasszikus fehér helyett az új sárga és kék mintás vászon- és selyemingemet viselem. A bársony papucsomat otthon hagyom, mert esőben nem merem felvenni. Később rájövök, hogy Firenzében a Pitti alatt, méghozzá esőben lehetetlen taxit fogni. Szerencsére az eső egy idő után eláll, így fogok egy esernyőt, és egyedül indulok a WM Brown partira, amelyet az azonos nevű magazin rendez. Ezt a bulit nem szabad kihagynom, de nem a végeláthatatlanul folyó Negroni miatt, hanem mert az említett magazin azokat az értékeket képviseli, amelyeket a cikk elején említettem.

Ezután a Vitale Barberis Canonico (VBC) partira megyek, amelyet a legendás Liverano & Liverano szabóműhelyben tartanak. Itt találkozom a Fox Brothers és a VBC munkatársaival, valamint a legendás Bernhard Roetzellel, a Gentleman című könyv szerzőjével. Ezután rohanok a Sartorial Club által rendezett Black Tie vacsorára. Az első italok után helyet foglalok egy asztalnál, és véletlenül Louis, a már említett tajvani szabó mellett ülök, akivel remekül elbeszélgetek mindenféléről.

Megjegyzem magamban, hogy tényleg szükségem van egy krémszínű szmoking zakóra. A Pittiben biztos lehet abban, hogy mindig van olyan alkalom, amire szmokingot kell felvenni, és az az előnye, hogy olyan eseményekre is felvehető, ahol nem kötelező. Mint Tuxedo Snob, én ezt kifejezetten élvezem.

A harmadik nap

Csütörtök, a Pitti utolsó napja, mivel a résztvevők többsége ma távozik. Én pedig talán a legérdekesebb outfitet készítettem elő az utolsó napra. Tavaly nyáron beleszerettem a nyári kötött pulóverekbe, amelyeket remekül lehet viselni például kabáttal. Így erre a napra egy merész, különböző árnyalatú, mintás kötött pólót választottam. Erre egy királykék színű, kétmellényes blézert, a megjelenés befejezéseként pedig egy lenvászon és pamut világoskék nadrágot választottam.

A mai délelőttöt közvetlenül a Pittiben szeretném tölteni, ahol meglátogatom a kiállítókat. Tekintettel arra, hogy hihetetlenül sokan vannak, inkább biztosra megyek. Először is meglátogatom a Brunello Cucinelli bemutatótermet, amely minden évben lenyűgöz. Az élénk színek és a különböző anyagok kombinációja ismét abszolút tökéletes és legszívesebben mindet magammal vinnék. Aztán megállok a Saint Gregory Naples, egy nápolyi szabócég standjánál, amely most a ready to wear kollekciójára készül. Felkeresem a Stille Latino szabóságot is, amelyet a legendás Vincenzo Attolini alapított, és amelynek kabátjait egyszerűen imádom.

Aztán megnyitom az Instagramot, ahol új üzenetet találok. Egy olasz selyemsál-céget alapított hölgy szeretne rólam fényképeket készíteni a sáljaiban. Hízelgő. Beleegyezem, hiszen nagyra értékelem a minőségi kézműves munkát, és örömmel támogatom azt.

A nap gyorsan eltelik, így visszatérek a szobámba pihenni és felkészülni az esti programra. Útközben azonban megállít Jeroen, egy nagyon tehetséges holland fotós, akit véletlenül már egy ideje követek az Instagramon. Meglepetésemre megdicséri a ruhámat, és felajánlja, hogy készít rólam egy képet Firenze gyönyörű utcáin. Lelkesen beleegyezem.

By Alexandru Leteanu 

A ma esti programom Alexander Kraft partijából áll, aki ruházati márkájának új kollekcióját mutatja be, és hagyományosan elhozta a fényűző veterán autóit is erre az alkalomra. 

Ezt szem előtt tartva, szeretném, ha a ruhám amolyan old-money stílust sugározna. És szerintem erre tökéletes az ascot. Általában nem szoktam ascot stílusú sálakat hordani, de erre az alkalomra illik kivételt tenni. Mivel az ascot sárga, sárga nadrággal párosítom. A kétmellényes kék blézert meagamon hagyom, de egy kék csíkos inget veszek hozzá. Befejezésként egy pár csikóhalas bársonypapucsot veszek fel, és már indulhatok is.

Amikor megérkezem a helyszínre, azt látom, hogy a parti szigorúan csak meghívásos alapon működik. Engem szerencsére meghívtak, úgyhogy semmi gond. Valamiért azonban a nevem hiányzik a listáról. Mégis bejutok. A parti egy gyönyörű kúria kertjében zajlik, és mindenütt veterán autók, köztük gyönyörűen felöltöztetett manökenek. A bárpult felé veszem az irányt egy Negroniért és egy szivarért, és a haverokkal együtt hagyom, hogy Chris Mood meséljen nekünk Alexander Kraft új kollekciójáról. A kollekció érdekessége, hogy maga a vállalkozó stílusa alapján készült. Ez azt jelenti, hogy csak olyan dolgok szerepelnek benne, amelyeket ő maga is szívesen viselne. Azzal a különbséggel, hogy természetesen nem bespoke, hanem egy ready to wear kollekció.

By Jeroen Noordzij

A parti után még néhány ital vár a Caffe Gillibe, egy híres bárban Firenze központjában, ahol mindig sok ismerőssel találkozok. Ott azonban csak rövid ideig maradok, mert másnap Biellába, textil-kiskirályságába megyek, ahol a legendás szövetgyáros, Vitale Barberis Canonico gyárát tervezem meglátogatni, de ez már egy másik történet....