Az 5 legjobb brit márka nemcsak az idei őszre

Nagy-Britannia, ahogy maguk a britek mondják a bizonytalan angol időjárásra utalva, az "állandó ősz" országa. Az ottani ruhák olyan minőségűek, hogy ellenálljanak az időjárás szeszélyeinek, ugyanakkor a időtlenség legmagasabb fokát képviselik - elvégre a britek konzervativizmusukról híresek. A brit divat inspiráló, szerény és elegáns. Ráadásul (majdnem) mindenkinek jól áll. Ezért döntöttünk úgy, hogy bemutatunk néhány brit márkát, amelyek időtlen darabjait nemcsak az idei ősz folyamán használhatják. És hogy hitelesek legyünk, úgy döntöttünk, megkérdezzük angol barátunkat, hogy maguk a britek milyen márkákat kedvelnek és miért. Inspirálódjon idén ősszel az "állandó ősz" országából, és tartson velünk, hogy megtudja, melyek Anglia legjobb márkái. 

Harris Tweed 

A Harris Tweed nem kimondottan ruházati márka, mégis a britek elismerik, nagyra tartják és viselik. Nem csoda. De kezdjük az elején. A Hebridák a vad skót tájak, a távoli vidék és az önellátás megtestesítői. Ezeket a szigeteket, ahol még mindig beszélik az őshonos skót gael nyelvet, talán a mindenütt jelenlévő szél és friss levegő, a fű és a föld illata, valamint a tenger közelsége jellemzi a legjobban. És az emberek hiánya. A távolság és a zord körülmények miatt nem sok ember él itt. Ennel ellenére a Külső Hebridák fő szigete, amelynek északi felét Lewisnak, a déli felét pedig Harrisnek hívják, a Harris Tweed szövetéről híres.

A Harris Tweed az igényes emberek anyaga. Az arisztokraták és a nemzetközi divattervezők, az "old money" stílus és a szerény luxus szerelmesei kedvelték és kedvelik. A Harris Tweedet a helyiek kézzel szövik helyi szűzgyapjúból. A gyapjú minden egyes centiméterét helyi szigetlakók festik és fonják. Ez a mesterség a Harris-szigeten nemzedékről nemzedékre örölődött, és a helyiek azt állítják, hogy a szövetbe szimbolikusan bele van kódolva a helyi fűz, a moha, a tavak, a hegyek és az égbolt. Tény, hogy a Harris Tweed egy sokoldalúan felhasználható szövet, amely nyáron hűsít, télen pedig melegít. Ellenáll a víznek és a kopásnak, könnyen karbantartható és tisztítható. Legfőbb előnye az időtállósága - soha nem megy ki a divatból, és az idő múlása csak növeli a szépségét.

Barbour

Egy legendás családi márka, amely a brit királyi családot öltözteti, s amely II Erzsébet királynőtől, Edinburgh hercegétől és Károly hercegtől kapott tiszteletbeli említést.

A Barbour fő védjegye (még mindig!) a kézzel készített, sötétkék szín és a tartán.

Ennek az ikonikus márkának a története 1894-ben kezdődött az északkelet-angliai South Shieldsben, ahol az alapító John Barbour viaszolt ruhadarabokat kezdett el szállítani a tengerészeknek, halászoknak és dokkmunkásoknak. Ezek a vízálló ruhadarabok lettek a híres kézzel készített viaszolt kabátok, és ennek következtében az egész márka alapja, amelyet az angol vidék hagyományos értékei ihlettek.

Az 1930-as években Duncan Barbour, aki maga is lelkes motoros volt, megalkotott egy motoros ruházati kollekciót, amely gyorsan ismertté vált a motoros közösség körében. Ebben az időszakban állítólag Barbour öltöztetett minden versenycsapatot. A márka azonban az 1970-es évek végén felhagyott a motoros ruházattal, és az 1980-as évek elején dobta piacra az első rövid lovas dzsekit.

A Barbourt ma már az alapítók leszármazottainak ötödik generációja vezeti, és termékei rendkívül népszerűek a világ 40 országában. És ne feledjük, a Barbourhoz egy ősi szokás kapcsolódik - a Barbour viaszolt kabátok öröklődnek. Éppen ezért minden évben több ezren térnek vissza a simonside-i gyárba restaurálásra vagy újraviaszolásra.

Floris

Jermyn Street, London egyik legrégebbi és legdivatosabb negyede, London legjobb férfi szabóinak, ing- és bőrkellék-készítőinek otthona, és 1730 óta a legendás Floris, a férfi kozmetikumok és parfümök gyártójának otthona. Ebben az évben Jaun Famenia Floris és felesége parfümériát és borbélyüzletet nyitott a Jermyn Street 89. szám alatt, és leszármazottai ma is ugyanezen a címen működtetik a világhírű cég szíveként.

A családi tulajdonban lévő márka korai specialitásai a sima fésűk, szájvizek és fogkefék voltak.Ezeket hamarosan illatszerek és parfümök követtek, amelyeket a brit királyi család tagjai és a hírességek egyaránt szerettek.

Winston Churchill például rendszeres vásárlója volt a különleges No. 127 eau de toilette-nek, James Bond atyja, Ian Fleming a No. 89 eau de toilette-et vásárolta, a Rose Geranium pedig Marilyn Monroe kedvence volt.

A globális kereslet növekedésével az eredetileg kis családi vállalkozás 1989-ben gyárat alapított Davonban, amelyet Diana hercegnő avatott fel.

Ma a Floris-t a család 8. és 9. generációja vezeti közösen, akik olyan kitüntetésekkel büszkélkedhetnek, mint az egyetlen Royal Warrant, amelyet II. Erzsébet királynő valaha udvari parfümkészítőnek adott.

John Lobb

A fiatal brit cipész, John Lobb eleinte nem éppen egy sikeres vállalkozó mintaképe volt. De a vidéki fiúban, aki egy baleset után mozgássérülté vált, példátlan vágy és akarat volt ahhoz, hogy valamit elérjen. Ezért egy nap elhatározta, hogy apja farmjáról elgyalogol Londonba, ahol kitanulja a cipész mesterséget.

Amikor Ausztráliában megindult az aranyláz, John Lobb szintén útra kelt. De nem az volt a célja, hogy aranyat leljen, hanem az, hogy bakancsokat szállítson a helyi bányászoknak és aranyásóknak. 1854-ben nyitotta meg első üzletét az ausztráliai Sydneyben, és az üzlet jól ment.

1862-ben kollégájával, William Cassullal együtt saját maga készített egy pár lovaglócsizmát csiszolt bőrből, amelyet elküldött az angol királynak, és amely még ugyanabban az évben díjat nyert a londoni nemzetközi kiállításon. Kezdődhetett a sikertörténet.

1866-ban a márka megnyitotta saját üzletét Londonban, és minden versenytársával ellentétben, akik igyekeztek a lehető legnagyobb mértékben gépesíteni a gyártást, a John Lobb cipők továbbra is kézzel, hagyományos módszerekkel készültek. Nem meglepő, hogy a márkát hamarosan a királyi családok és a nemesek is felkarolták Európa-szerte. A londoni üzlet sikerét követően John fia, William 1901-ben üzletet nyitott Párizsban, majd egy másikat a londoni Regent Street-en.

És most egy kicsit fiatalabb történelem. 1976-ban a John Lobb cipőgyárat a francia Hermés luxuscikkgyártó cég vásárolta meg. Ezt követően sokáig hagyományos módszerekkel és kizárólag személyes megrendelésre készültek a csizmák. A John Lobb cipőket csak személyesen lehetett megrendelni Londonban vagy Párizsban. Később azonban a márka szélesebb vásárlói kört akart megszólítani, és az 1980-as években bevezette a manufakturális cipőket. Ma ezeket a cipőket a világ minden táján meg lehet vásárolni a Hermés üzletekben.

Lochcarron

Selkirk nevezetű kisváros körülbelül ötven kilométerre délre fekszik Edinburgh-tól, a Scottish Borders nevű területen. Az egyik legfontosabb gyapjúfeldolgozó terület dicsőséges múltja még mindig érezhető itt. Selkirkben található ugyanis a Lochcarron of Scotland, amely 1892 óta a világ egyik vezető gyártója a hagyományos juhgyapjúból szőtt, színes, négyzetes mintázatú, hagyományos skót szöveteknek - a tatánnak.

A Lochcarron, amely több mint 1500 féle tartánt gyárt, Nagy-Britanniában (és azon túl is) ismert név. Az egyéni vásárlók és a nagykereskedők egyaránt Selkirkbe járnak a kockás szövetekért, és a Lochcarron rendszeres vásárlói között olyan nevek szerepelnek, mint Vivienne Westwood, Dior, Ralph Lauren vagy Jean Paul Gaultier.